Rendhagyó felfedező útra invitál bennünket a szerző, a versek rengetegében. Semmi sem a megszokott módon történik ezen a kiránduláson. Ismerős képek és gondolatok kavarognak bennünk, de mégsem érezzük a „hagyományos” versek biztonságos korlátait. A természet oly könnyedén és magától értetődően van jelen az egész kötetben, hogy az olvasó az erdő fái, bokrai, virágai és állatai között érzi magát lapozgatás közben. Játékos, vidám, olykor pedig bizarr szókapcsolatokat fűz össze egy mondattá a szerző, és végül az élet igazságát karcolja ki belőlük. A szívünk végleg megnyugszik, amikor Isten is megjelenik a sorok között, biztonságot és reményt sugározva. Viczián Sándor kötete maga az élet: benne van a körülöttünk és bennünk élő természet, a szerelem, a mestereink, akikre felnézünk, és saját útkeresésünk.77 oldal
