Roráte

Rorátéra harangoznak

A katolikus egyházban advent első vasárnapjától karácsony első napjáig minden hajnalban harangoznak a rorátéra. A hívek a hajnali ködben a napfényt várják, vagyis a Messiást, úgy, ahogy egykor a próféták tették. Ilyenkor még minden alszik, nyugodt, békés a táj, semmi sem zavarja a nyugvó várost. Mégis akadnak olyan tisztahitű emberek, akik nem restek felkelni hajnali öt órakor, és elmenni a rorátéra. Ez a korai időpont különleges hangulatot ad az imádkozásnak, a közös éneklésnek és a prédikációk hallgatásának. A hajnali mise, a roráté elnevezést az ünnepi kör énekének kezdő soráról kapta, amely így hangzik: „ Rorate caeli de super...” (Harmatozzatok egek onnan felülről). A régi időkben aranyos vagy angyali misének nevezték, hiszen a Szűz Mária tiszteletére mondott hajnali miséket mindig az Úrangyala imádkozásával fejezték be. Juhász Gyula Rorate című verse áhitatos hangvételben tárja elénk a hatórai mise hangulatát. Aki teheti menjen el a hajnali, angyali misére. Testet, lelket melengető érzésben lesz része.

Juhász Gyula:

Rorate

A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.

A gyertyák rendre gyúlnak,
A minisztráns gyerek,
Mint bárány a mezőben
Csenget. Az árny dereng.

Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Ifju pap
Magasba fölmutatja
Szelíden az Urat.

Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!

(Megjelent az Élünk című lap 2009. december 20-i számában)