Reggel még borongós volt az idő, talán esett is. Ennek ellenére reméltük a legjobbakat, hiszen délutánra bográcsozást terveztünk. Egy óra körül már kezdett előbújni a Nap, amely felszárította az esőcseppeket, és minket is felbátorított.
Imádunk bográcsozni! Ilyenkor összegyűlünk mi, jó barátok, finomakat eszünk, iszunk, és jóízűeket beszélgetünk.
Fontos esemény ez nálunk, már hetekkel előtte elkezdjük tervezgetni az összejövetelt. Nem kell hozzá semmilyen különleges alkalom, csak egy szabad délután.
Vannak legendásan jól sikerült sütéseink, amelyeket mindig megemlítünk. Ilyen például a két évvel ezelőtt Telkiben készült szarvas pörkölt… isteni volt!
A csapatunk nem egy zárt közösség, vannak ugyan tősgyökeres tagjai, de bárki beléphet, aki szeretne egy jó hangulatú estét eltölteni a szabadban!
Az a jó, hogy mindannyian szeretjük a nomád életmódot, szívesen eszünk bográcsból fakanállal, vagy éppen szeretünk órák hosszat a tűz körül ülni egy kis farönkön. Az sem jelent gondot, hogy a bokorban könnyítsünk magunkon, vagy, hogy éppen egy kiváló etyeki bort műanyag pohárból szürcsölgessünk. Szeretünk együtt lenni, és ez a legfontosabb!
„Tegnap előtt még szaladgált ez a vaddisznó!”- mondta Krisztián a mi „vadászunk”.
Krisztián apukája legendásan jó vadkilövő, minden pörköltünk alapanyagát neki köszönhetjük!
Szóval, a társaság és a vad adott volt, és délutánra már az idő is kellemes lett.
A fiúk gondosan felállították „Bogit”- a bográcsunkat és percek alatt tüzet raktak.
Mi, lányok addig kenyeret vágtunk, poharakat címkéztünk, kanalakat törölgettünk.
Amíg puhult a hús a vörösboros lében, addig mi beszélgettünk. Mindenki elmesélte, hogy mi történt vele azóta, amióta nem láttuk egymást.
Marci, az egyik alapító tag nagyon érdeklődik a motoros sárkányrepülés iránt. Mivel apukám körülbelül 13 éve űzi ezt az izgalmas hobbit, így készségesen vetettem alá magamat a kérdéseinek. Megígértem neki, hogy apu mihamarább elviszi egy körre.
Az is érdekelte, hogyan tudnak kommunikálni egymással a pilóták fenn a levegőben. Gyorsan elsoroltam a repülős ábécét, ami annyira megtetszett neki, hogy minden rendszámot, amit csak láttunk elmondott pilóta nyelven.
Legalább 4 - 4 és fél óra kellett ahhoz, hogy kellően megpuhuljon a malacka. Addig sörrel, borral és pálinkával mulattuk az időt.
Mire végre megkóstolhattuk az ételt, addigra mindenki kellően éhes volt, így hamar kiürült a bogrács.
A szabad tűzön sütésben az a legjobb, hogy mindannyian körülülhetjük a tüzet, mindenkit egyformán melegít, és mindenki egyformán gyönyörködhet benne.
A papír tányéroknak és a műanyag poharaknak van egy olyan különleges varázsa, amely nélkül elképzelhetetlen a bográcsozás.
Együtt voltunk, beszélgettünk, ettünk, ittunk, mulattunk! Nekem elég ennyi egy tökéletes szombat délutánhoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése