Akkor vegyüljünk el! Az utcán járkálva jól meg lehet figyelni az emberek arcát, le lehet olvasni róla, hogy "miféle". A tekintetünk rengeteg amerikaival találkozott, és szinte az összes barátságos volt. Ott nem lehajtott fejjel közlekednek, hanem felfelé tekintenek, és észre veszik a többi embert. Tanulhatnánk tőlük.
Azt is megfigyeltük, hogy a különböző státuszú emberek mennyire jól megértik magukat egymással. Itt van ez a két ember. Az egyik láthatóan egy üzletember, aki éppen munkába siet, és közben pedig egy csavargó-külsejű manusszal beszélget. Nem kéregető-adakozó párbeszéd volt, higgyétek el nekem. Együtt közlekedtek. A nyakkendős nem nézte le a trikósat, és a trikós nem volt ellenszenves a nyakkendőssel. Ez lenne a feltétlen elfogadás? Hú, ismételgessük ezt a kifejezést, hátha teljesül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése