Kerkakutason töltöttem egy teljes napot. Tyúkok, kacsák, nyuszik vettek körül, miközben a kecskét vagy a bárányt etettem. Ez a kicsi, párutcás falu Lentitől 15 kilométerre, az Őrség, a Hetés és a Göcsej tájegység határánál fekszi. Néhány éve egy nagyvárosi házaspár ide költözött, hogy nyugdíjas éveiket ezen a nyugodt, jó levegőjű helyen töltsék. A hatalmas területen lévő parasztházat és a hozzá kapcsolódó istállót átalakították vendégházzá, építettek egy nyári konyhát, valamint ólakat a jószágoknak.
A fényképezőgépem egész nap a kezemben volt, hiszen annyira megfogott ez a vidéki hangulat, hogy minden apró részletét haza akartam hozni és eltenni emlékbe. Annyira jó volt kiszakadni egy napra az itthoni életemből. Nem hiányzott a laptopom, a munkám, sem a nyüzsgés. Csend volt, barátok között voltam, és bepillanthattam egy vidéki ember mindennapjaiba.
Minden részlet a régmúltra emlékeztetett, közelebb hozta számunkra dédanyáink korát. Százéves bútorok, szerszámok, konyhai eszközök ékelődtek a mai kor tárgyai közé.
Nem éreztem úgy, mintha megállt volna az élet Kerkakutason...sőt, nagyon is zajlott! Ha éppen nem a kecskét kellett etetni, akkor friss erdei gombát pucoltak a háziak, de csak miután elkészült a sütemény házi túróból. A befőzött lekvárok, paradicsompürék, kompótok katonásan sorakoztak a spájz polcain, a szárított kamillavirágzat illata megtöltötte a konyha levegőjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése