Nevessünk!
Sokan mondják, hogy a nevetés rendkívül jó hatással van az ember szervezetére. Erősíti az immunrendszert, frissen tartja a szellemet, megmozgatja az egész testet, így kalóriaégető hatással is bír. Még egy megdöbbentő adat: míg a gyerekek naponta körülbelül négyszázszor nevetnek, addig a felnőttek csupán tizenötször… Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy nevetni jó és hasznos! Mindenki képes rá, nem nehéz feladat, túl sok eszközt sem igényel. Elég hozzá egy jó társaság, egy vicc, egy boldog pillanat, vagy éppen egy nevetési rekordot megdönteni készülő város. Idén a budaörsiek vállalkoztak arra, hogy túlnevetik elődeiket, és bebizonyítják, hogy Budaörs tele van jókedvű emberrel. Az esős és borús idő ellenére sokan eljöttek a Templom térre, ahol a szervezők már kora reggel óta lázasan, és vidáman készültek a produkcióra. Számos gyerekprogram, koncertek, kirakodóvásár, hatalmas étel és italválaszték várta a jókedvű közönséget. Még el sem kezdődött a rekordkísérlet, de már rengetegen összegyűltünk a színpad körül, és már akkor tudni lehetett, hogy megdöntöttük a rekordot, mely szerint Magyarországon legtöbb ember együtt, egyszerre, egy helyen nevet! A nevetés után legtöbben táncra perdültek, életkortól és nemtől függetlenül mindenki ropta… A forralt bor, a lángos és a kürtöskalács illata átjárta a teret, és egészen különleges hangulatot varázsolt…
Állj meg, megéri
Amikor olvastam a programfüzetben, hogy Schäffer Erzsébet Budaörsre jön, és elvarázsol minket meséivel, történeteivel, találkozásaival, nagyon boldog lettem. Ahová tudom „követem”, és hallgatom. Rendkívüli módon tudja elmesélni életének apró és értékes történeteit, meghökkentő tanulságait, különleges találkozásait, utazási élményeit…
Ahogy ültem az Adler Kávézóban, és végignéztem az emberek arcát, akik hallgatták Erzsébetet, arra gondoltam, hogy bárcsak ez a pillanat még nagyon, nagyon sokáig tartana. Ott ültünk, távol a hangzavartól, a sietségtől, a hidegtől, kicsit talán meg is állt az idő…béke volt köztünk, hallgattuk azt a nagyszerű embert, akiért mindezeket a kellemetlen tényezőket kizártuk.
Mesélt a szilvalekvárról, amelyet a családjával főz majd, az emberről, aki a teljes kiőrlésű kenyereivel megtéríti a pékeket, és elmondja nekik, hogy ők mennyire fontos emberek, hiszen az Életet adják nap mint nap a vevőknek. Együtt nevettünk Sári néni berögzült, helyes kis szokásain, azon, hogy minden indulás előtt megáll egy pillanatra és elmond egy imát, hogy minden rendben legyen az úton. Örömmel hallgattuk, hogy egy fiatal fiú, akit szülei a jogi egyetemre szántak, hogyan tört ki ebből a burokból és miként valósította meg saját terveit. Hallottunk Erzsébet kolumbiai táncélményeiről, valamint a malomról, amit már régóta kinézett magának, és reméli, hogy egy napon az övé lesz. A pipázó lányról, aki egy pécsi beszélgetés során újra felbukkant… és még rengeteg fontos és megfogadandó gondolatról…
Arra a másfél órára megtelt a kávézó nyugalommal, szeretettel és békével. Senki sem gondolt a holnapi főzésre, a hétfő reggeli értekezletre, a gyerek iskolai gondjaira, a kevés fizetésre, az esőre, amely miatt holnap sem veheti fel az új, lenge ruháját… Elfeledtük, hogy kint tombol az élet, jönnek-mennek az emberek, rohannak a dolguk után, kiabálnak egymással, kapkodnak, egy pillanatra sem állnak meg. Pedig megéri…
A Fellegekben
Ezután a lelki felfrissül után átmentünk a Zichy Majorba, ahol a Nevető Műtárgyak címet viselő kiállítás bohókás darabjai közé csöppentünk. Volt ott minden…Két vicsorgó szobrocska, egy fejen álló „ Husi”, vagyis egy kövér, csíkos zoknis emberke, mulató cigányok, bakonyi tájképek, mosolygó virágcsokrok, játékos üvegfestmények…
A polgármester köszöntője után a szerepet Fellegi Ádám Liszt Ferenc díjas zongoraművész vette át. Néhány perc alatt elvarázsolta a közönséget…Saint Saens-től az Állatok farsangját hallhattunk, illetve láthattuk. Igen, láthattuk. Ugyanis a művész képeket, rövid kis filmeket és illusztrációkat társított a zenéhez…Minden állatról szólt pár szót, rövid versikét társított hozzájuk. Egészen különleges élmény volt ott ülni, a hideg kiállító terem falai között, a nevető tárgyak körében és hallgatni Fellegi Ádámot, aki azokkal is megszeretteti a zongorajátékot, akik egyébként nem különösebben rajonganak érte…A fellegekben jártunk Fellegi Ádámmal…
Nagyon örülök, hogy volt egy olyan nap Budaörs életében, amely teljes egészében a nevetésről szólt…hogy sokan áldozták a szombatjukat egy kis vidámságra, amitől egy kicsit feltöltődtek, és új erőre kaptak!
Ne feledjük: nevetni kell! Úgy minden könnnyebb…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése