Legyünk tudatosak!

A ruhabolt kasszájánál állok, fizetek, majd mondom, hogy nem kérek zacskót. Az eladó furcsán néz.- „De hát ingyen van!” Nem kell, nincs rá szükségem. Van egy masszív szövetszatyrom, az mindent elnyel, és éveken át tudom használni.

Pazarló életmódunk kezd a fejünkre nőni. Lassan, de biztosan betemet minket. Kell ez nekünk? Nem hiszem. Valószínűleg könnyebb a telepakolt szatyrokat leemelni a pultról, elcammogni velük a kocsiig, otthon kipakolni, és megenni a félkész mélyhűtött árut. De nem kell mindig a legkönnyebb és legkényelmesebb utat választani. Főleg most nem, amikor a jövőnkről van szó. A túlélés szinte egyetlen esélye az, ha nem pazarolunk, nem veszünk meg mindent, amit meglátunk, nem építünk hatalmas házat csak azért, mert van pénzünk, és persze a legfontosabb, hogy nem gyártunk szemetet. A légszennyezettség elsődleges oka nem a benzingőz, hanem a hatalmas mennyiségű szemét, amit a háztartások halmoznak fel nap mint nap. Feleslegesen kidobálunk mindent, ami már nem kell, nem törődve azzal, hogy ez mekkora károkat okozhat. Arra kell törekednünk, hogy amit csak lehet, termeljünk meg mi magunk, saját otthonunkban, és minél kevesebb készterméket vásároljunk. Szerintem ez a téma egyáltalán nem lerágott csont, hiszen a társadalom jelentős része még mindig nem eszmélt rá arra, hogy valamit tenni kell. Azonnal! Nem holnap vagy a jövő héten, hanem most!
Ne legyünk fogyasztói társadalom, hanem boldog, kiegyensúlyozott és a természettel összhangban élő.