Talán szerelem

Az apró termetű, bájos arcú néni mosolyogva szállt fel a buszra. Nem törődött utastársaival, nem kereste az üres ülőhelyeket, csak nézett ki a párás ablakon és integetett. Másfajta mosoly ült az arcán, nem az a megszokott,”hétköznapi”. Boldogság sugárzott belőle. Szerelmes boldogság. Miközben a busz kihajtott a megállóból, egy alacsony, jól öltözött, kedves arcú bácsi integetett serényen boldog párjának.
Milyen szép a szerelem…még időskorban is. Talán már hosszú évek óta fogják egymás kezét, ismerik a másik minden rezdülését. Lehet, hogy van három szép gyermekük, és öt unokájuk. Talán van egy szép kertjük tele színes virággal és egy hatalmas diófával. Talán csak egy rövid időre váltak el egymástól, és mégis milyen nagy odaadással búcsúztak.

De lehet, hogy ez volt az első randevújuk. Izgatottan várták ezt a napot, hiszen régen csináltak már ilyet.
Szép idő volt, talán sétáltak a Feneketlen tó partján, elmesélték egymásnak gyerekkorukat. Kacagtak magukon, feszengtek, feloldódtak, közeledtek, s néha távolodtak.
Talán lesz következő találkozás, talán elkísérik egymást a rendelőbe, talán nyáron együtt mennek a Balatonra. Mennyi talán…nem tudom, mi az igazi történetük, csak azt, hogy örültem nekik. Szívet melengető érzés volt látni két boldog idős embert.