Az összeszokott építészpáros a főiskolán ismerkedett meg, és egy barátjuk tanácsára alapítottak közös vállalkozást. A Zsuffa és Kalmár Építész Műterem 2000-ben jött létre, és azóta töretlen a sikerük.
Hogyan kerültek az építészi pályára?
- Zsuffa Zsolt: Én földmérő-térképész szakos középiskolába jártam, ahonnan az építőiparhoz kapcsolódó továbbtanulási út nem tűnt nagy kitérőnek, viszont az építészettel, illetve a szakma nem csupán műszaki aspektusaival a főiskolán találkoztam először. Ebből az időszakból a Népi Építészeti Tudományos Diákkört és a Kapy Jenő vezette Tervező Szakmérnöki képzést emelném ki, amik olyan szakmai impulzusokat adtak, melyek meghatározóak ma is. Diploma után vándoriskolásként 3 évet dolgozhattam nagyszerű mesterek mellett.
Többek között egy évet tölthettem Karácsony Tamás munkatársaként. Végül elvégeztem az Építőművészek Szövetségének Mesteriskoláját, ahol közös tervpályázatokon is részt vehettem a szakma meghatározó személyiségeivel.
- Kalmár László: Az érettségi utáni útkeresésben végül az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán kötöttem ki.
Két nagyszerű tanár indított el a pályán: Dr. Szabó László a Népi Építészeti Tudományos Diákkör nyári táborainak vezetője és Kapy Jenő. A Tervezői Szakmérnökit kitüntetéssel végeztem el és mesterem a műtermébe hívott dolgozni. Az ott eltöltött három év műhelymunka után Turányi Gábor építész irodájába kerültem, ahol négy évig dolgoztam. Közben elvégeztem a Mesteriskolát.
Mit üzennének a mostani építészhallgatóknak?
- Zsuffa Zsolt: Szerintem diploma után érdemes néhány évet mester mellett dolgozni, akitől nem csupán tervezési módszereket, hanem inkább a hivatáshoz és az egyes munkákhoz való hozzáállást, szakmai viselkedést is lehet tanulni. Pár év után pedig már önálló pályázatokon is érdemes megmérettetni magukat.
- Kalmár László: Saját tapasztalatom alapján úgy látom, hogy az építészet iskolában nem nagyon tanulható, ezért tartom fontosnak az egyetem utáni tanulóéveket, a mesterek mellett eltöltött időt.
Mennyiben más a mai generáció? Mennyivel könnyebb vagy nehezebb nekik?
- Zs. Zs.: Nem hiszem, hogy nagyon mások lennének a nálunk tizenöt évvel fiatalabbak, és a szakma elkezdésének feltételei sem változtak sokat. Igaz, hogy mások az eszközök, például ügyesebben használják a számítógépet, több lehetőségük van a külföldi tanulmányokra, viszont talán a tempó is nagyobb lett azóta.
- K. L.: Az egyetem elvégzése vagy a szakmai gyakorlat megszerzése ma már viszonylag könnyen megvalósítható külföldi iskolákban és építészirodákban is (ha éppen nincs gazdasági válság), emiatt irigylem a fiatalabb kollégákat.
Mekkora szerepet játszik a tehetség és a szerencse a szakmájukban?
- Zs. Zs.: Az elhivatott és kitartó munka szerintem fontosabb ezeknél.
- K. L.: Pont akkora szerepet, mint az élet más területein. A tehetség (és gondolom a szerencse) nem tulajdonság, hanem állapot, nem tudni meddig tart, folyamatosan dolgozni kell érte.
Mi áll Önökhöz a legközelebb, mit szeretnek a legjobban tervezni? Lakóházat, középületet vagy ipari épületet?
- Zs. Zs.: Mindent szeretünk tervezni. Minden munka más-más miatt izgalmas, a lakóépületek személyesebbek, a középületek talán összetettebb térbeliségük miatt jelentenek komolyabb kihívást, de az építészet minden esetben környezetalakítási feladatok összessége, számomra ilyen szempontból nincs lényegi különbség az épülettípusok közt, minden feladat lehet érdekes.
- K.L.: A legjobban a tervpályázatokat szeretem. Szellemi kalandot jelentenek.
Mi volt a legizgalmasabb, legnagyobb kihívásuk eddig a szakmájukban?
- Zs. Zs.: Minden munka újabb kihívás, nincs két egyforma feladat. Más múzeumot tervezni és más városházát vagy családi házat. De talán a Konyári Borászat tervezése volt a legizgalmasabb. A borászati technológia és a bor születése körüli misztérium térbeli lekövetése, építészeti megjelenítése kiemelhető.
- K.L.: A tanítás. A hallgatók folyamatosan magasfeszültségen tartanak, nagyon össze kell kapnom magam, hogy megfeleljek az elvárásaiknak.
Melyik a kedvenc tervük?
- Zs. Zs: Mindig a legfrissebbek az aktuális kedvencek, most például Szlovéniába adtunk be tervet egy nemzetközi tervpályázatra, amin ugyan „csak” dicséretet nyertünk, de ez is azt jelentette, hogy négyszázharminc pályázat közül az első tízbe bekerültünk.
- K.L.: Én is úgy gondolom, hogy mindig a legutolsó, az éppen folyamatban lévő.
Milyen a kötődésük Budaörshöz, a Városházán túl?
- Zs.Zs.: Megkedveltük a várost. Ritka, hogy a fejlesztéseket ilyen értelmes módon kezeljék, és a sikeresen lebonyolított, szakmai elbírálású építészeti tervpályázatok sora is jó képet fest a városról.
- K. L.: Épült egy családi házunk Budaörsön, amit nagyon szeretünk. Jó kapcsolat alakult ki köztünk és a város vezetése között, nagyon jól esett, hogy Csík Edina, Budaörs főépítésze az Ybl-díj átadására is eljött.
- Zs. Zs, K. L.: A már említett Borászat mellett részt vettünk egy erődrekonstrukcióban, társasházakat terveztünk, hamarosan pedig megkezdődik a Hungaro Control Zrt. számára tervezett Légiforgalmi Irányítási Központ kivitelezését is, amelynek tervezési munkáját szintén tervpályázaton nyertük el.
A házat, amelyben laknak Önök tervezték?
- Zs.Zs.: Igen, én saját tervezésű házban lakom.
- K. L.: Társasházi lakásban lakunk, a belső teret alakítottuk át a feleségemmel együtt, aki szintén építész.
(Megjelent a Budaörsi Napló 2010. májusi számában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése