(Saját fotók)
Micsoda látvány...hihetetlen. El sem hiszem, hogy ez nekünk úgymond a "hétköznapi" kilátás hétvégenként. A Balaton mellett töltött csodálatos napokról már írtam. Nem célom, hogy most ismét erről áradozzak...pedig lenne mit, hiszen az elmúlt három napot is ott töltöttük, és új meg új élményekkel gazdagodtunk. De most másról szeretnék írni. Magáról a Balatonról. Az egyetlen tengerünkről, amely forróságban és mínusz fokban is kikapcsolódást nyújt. Annyi lehetőség van benne, amennyit talán észre sem veszünk. Valakinek a NYARAT jelenti, csupa nagy betűvel. Ez a hatalmas víztömeg mennyi örömet tud szerezni nekünk. Péntek este kisétáltunk a partra, hogy megnézzük a vizet. Amint leérünk Földvárra, a szellőztetés után ez a következő dolgunk. Megnézzük, hogy meg van-e még. :-) És mindig meg van. Elnyúlik messze-messze és hirdeti a szabadságot. Két napja azt az arcát mutatta nekünk, amit fentebb látni. Nem törték meg hullámok a tükörszerű, sima és fényes vizet. Néhány kacsa és hattyú húzott egy-egy sugarat a vízfelszínre, akik kuncsorogni kezdtek, hiszen érezték, látták az embereket. A sugarak átszaggatták a felhőket és megcsillantak a víz tükrén... A nap éppen fürdőt vett, majd aludni tért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése