Üdvözöllek, Vámos Miklós!

Mindig zöld tollal ír, mesterembernek tartja magát, ha mosolyog, akkor nem lehet felismerni, utálja a felhajtásokat, és a fekete inget tekinti munkaruhának. Ő Vámos Miklós egy mondatban. Ha elolvassuk a könyveit, vagy meghallgatjuk egy-egy író-olvasó találkozón, akkor rájövünk, hogy ennél sokkal több.

Egy magyar író, aki magyar írókkal beszélget életről, pályáról, szerelemről, népszerűségről. Első ránézésre mogorvának tűnik, talán másodikra is, de amint megszólal, kiderül, hogy ő szimpatikus főhős ebben a nagy mesében, amit életnek hívunk. Egyszerűsége és szerénysége abban rejlik, hogy felnéz kartársaira, nem irigykedik, nem furkálódik, hanem segíti, felemeli őket.
Mert erre nagyon nagy szükség van. Meg kell ismertetni az emberekkel a tehetséges magyar írókat és költőket. Sajnos nem elég, ha ott vannak a könyvesboltok polcain. Miért nem érzik az emberek, hogy a magyar név garancia? Garancia a színvonalra, a minőségre és a jóra.
Szomorú tény, hogy ma alig ismerik Békés Pál, Márton László, Nádas Péter, Orbán János Dénes, Gerlóczy Márton vagy Kiss Judit Ágnes nevét. Pedig ők is a magyar irodalom és kultúra képviselői. Vámos Miklós a Kedves kollégák című riportgyűjteményében bemutatja az összes hazai írót és költőt. Végre teret kapnak ők is, megismerünk egy apró szeletet az életükből, megtudjuk, hogy miként reagálnak a kérdező intimebb kérdéseire. Más szóval: életre keltjük az élőket.
Újra meg kell tanulnunk olvasni. Azonban most nem a technikát kell elsajátítanunk, hanem fel kell fedeznünk újabb könyveket. Magyar írók könyveit. Nem állíthatjuk, hogy olvasott emberek vagyunk, ha a saját íróink tollából született írásokat nem ismerjük.
Vámos Miklós könyve képes arra, hogy visszahozza az olvasás szeretetét, és elvezessen minket a hazai irodalom képviselőihez. Engedjük meg neki, hogy megfogja a kezünket és vezessen minket az úton, amely már ki van kövezve, de még alig járnak rajta.