Premanturában jártunk idén. Ez a kis város az Istriai félsziget csücske, a legutolsó település. Kedves, hangulatos, eredeti horvát házak, illatok, emberek lepte kis hely, ahová a turizmus kezd teljesen beszivárogni. A város és a tengerpart közé egy nemzeti park (Rt Kamenjak) ékelődött, így fizetős a strand, de megéri. Gyönyörű partszakaszok közül válogathattunk, amelyek mindegyike bőven tartogatott csodálni valót. Egyik is, másik is különbözött a többitől. Volt, ahol egy barlangot is találtunk, amelynek a tetejéről kiváló talpasakat lehetett ugrani a tiszta, mély tengerbe. Nagyon féltem, de leugrottam. Leírhatatlan az érzés, amikor a levegőben vagy, susog a szél a füledben, és látod, hogy közeledik a víz, és már nincs visszaút. Minden egyes ugrásra fel kell készülni, nem lehet rutinból levetődni a szikláról. De amennyire féltem, annál jobban vágytam a zuhanásra...megmagyarázhatatlan, nem?
Egy másikon strandon pedig vakítóan hófehér kövek tornyosultak, és a víz olyan tiszta és azúr színű volt, amilyeneket csak a filmeken látni. Találtunk olyat is, amely sokkal sziklásabb volt, mint a többi, de jókat lehetett búvárkodni a part mentén.
A környező városokat is megnéztük. Pula hatalmas, de vannak apró, finom részletei, amelyekre rácsodálkoztunk. A Colosseum, a templomok, a szűk, bazárokkal teli utcák.
Rovinj a kedvenc városom. Ott szívesen élnék. A tengerparton magasodó városka minden kis utcája kincset rejt. A helyiek nagyon szeretik a turistákat, mindent megtesznek, hogy a kedvükre tegyenek. A hangulat leírhatatlan, tényleg látni kell ahhoz, hogy az ember elhiggye, hogy mennyire gyönyörű.
Medulin kettőssége abban rejlik, hogy kikötőváros, de mellett romantikus is. Hangulatos utcák kavarognak mindenfelé, amelyek többsége levisz a kikötőhöz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése